Egy ilyen blogot talán azzal érdemes leginkább elkezdeni, hogy miért is akarok kimenni, miért is döntöttem el azt, hogy Magyarország helyett egy másik országban fogok szerencsét próbálni.
2010-ben vetődött fel komolyabban a téma. Azelőtt is megvolt, mint opció, de nem annyira a kényszer miatt mentem volna akkor, hanem a kalandvágy, a kihívás, a nyelvtanulás vagy egyszerűen csak a környezetváltozás miatt.
Magamról röviden annyit, hogy nincs diplomám, szakmám sem, csak egy érettségim. Ezzel az ember nagyon nem mehet előre túl sokáig és túl könnyen a munkaerő piacon. Természetesen terv továbbra is az egyetem vagy a főiskola, csak ez nem az a költség, amit annyira könnyű előteremteni. A diákhitelről pedig olyan sok rosszat hallottam ismerősi körben, hogy nem szívesen próbálnám meg. Arról nem is beszélve, hogy munka mellett tanulni... meg egyáltalán megoldani azt, hogy a suliban és a munkahelyen is ott tudjak lenni... Hát... :(
Akkoriban egy ruházati üzletben dolgoztam, kb. 100-110 ezer Ft-os nettó fizetésért, valamint egy egész jó ruhavásárlási kedvezményért, ami az ott dolgozóknak járt és amit azóta meg is szüntettek. A fizetés kb. egyharmadát feketén kaptuk készpénzben.
Határozott idejű volt a szerződésem, aminek lejártakor közölték velem, hogy ennyi volt, nem kérnek a munkámból többet. Egyértelműen koholt vádak alapján, miszerint nem végzem jól a munkám és "nem csinálom meg, amit mondanak", el lettem küldve még a kötelező bónuszosztás előtt. :)
Na de ennyit erről.
Akkoriban a párom kapott egy lehetőséget, hogy kimehet külföldre, Dániába. Rövid tanácskozás után egyöntetűen arra a megállapodásra jutottunk, hogy megy ki. Állandó munkája akkor nem volt, így nem kellett "nagy döntést" hoznia. Sem angolul, sem dánul nem beszélt. Egy baráttal tudott menni és egy magyar valakihez fizikai szakmunkára (festés, burkolás stb.). A barát már dolgozott az illetőnek, így nem teljesen ismeretlenül indultak el.
Mintegy két hónap alatt, amíg kint volt, 10 ezer dán koronát rakott félre, amit akkor 350 ezer Ft-ra sikerült beváltanom. Végül nem ment vissza, mert nem volt már munka, de azóta itt van a fejemben, fejünkben a külföldi munkavállalás gondolata.
Azt szerintem nem kell részletezni, hogy 100-120 ezer Ft mire elég... :) Azóta már kvalifikáltabb munkahelyet találtam, mint egy ruhabolt, és már teljesen be voltam jelentve + cafeteriát is kaptunk, de még mindig nem sikerült nagyon átlépni a 120-130 ezres határt (sem). A lényeg, hogy nem látom itt a jövőm, nem tudok tanulni, nem tudok előre lépni. Bele vagyok kényszerülve egy elég alacsony életszínvonalba, amiből itt nem tudok egykönnyen kilépni.
Mint azt a blog címe is mutatja: a célállomás elsőként most Anglia, London. Amit várok első lépésben az a pénz, a tapasztalat és az angol tudomásom fejlesztése.
Remélem, írásaim segítség lesz azoknak, akik kacérkodnak a külföldi munkavállalás gondolatával, de még nem mertek elindulni vagy egyszerűen csak több információra van szükségük. Ahol csak tudok, adok részleteket, konkrétumokat és töltök fel fotókat. :)
Utolsó kommentek