Az élet Londonban

Fel vagyok iratkozva számtalan angliai, londoni fórumra, Facebook csoportba. Visszatérően látom, hogy felvet valaki egy-egy álláslehetőséget vagy munkaközvetítő céget, hogy vajon ez "kamu"-e vagy meg lehet bízni bennük. Ez alapján nekem nagyon úgy tűnik, hogy még mindig nagyon sokakat be lehet csapni, és sokan nem tudják, miből lehet leszűrni, hogy egy cég megbízható-e. (Már ha cégről van szó egyáltalán...)

Összegyűjtöttem néhány pontot, ami alapján elég jól behatárolható, hogy hiteles dologról van-e szó. Ha csak egyet-egyet nézünk, lehet, nem jelentenek feltétlenül próblémát, de ha több is igaz, akkor nagyon érdemes elgondolkodni.

De mindentől függetlenül, ha még Magyarországon vagyunk és egyetlen személyre vagy cégre akarjuk bízni a kinti szállásunkat és munkánkat, akkor erősen ajánlatos alaposan utánajárni a részleteknek. A célországnak és az ottani szokásoknak pedig mindenképpen!

Kamu külföldi álláshirdetésre utal:

- a hirdetésben nem szerepel a cég pontos neve (több olyannal találkoztam, ahol a hírdető neve után csak ennyi szerepel: cég)
- csak egy magyar mobilszám van elérhetőségként megadva
- a hirdető neveként csak egy magyar keresztnév van megadva
- forintban van megadva a fizetés (nem fontban, dollárban, márkában stb. - az adott ország hivatalos pénznemében)
- nagyon egyszerű a munka, de a szállásod is elintézik
- nagyon egyszerű munka, mégis minimálbér feletti a fizetés (utána kell nézni, hogy az adott országban mennyi a hivatalos minimálbér. Ez előfordulhat, hogy óradíjban van megadva és évről évre változik.)
- nem kérnek nyelvtudást (egy nagyon alapszintű nyelvtudás még akkor is szükséges, ha magyarok között dolgozol, hiszen egyedül kell majd bevásárolnod a boltban, esetleges ügyeket intézni, a kapott hatósági leveleket értelmezni, bérletet/jegyet vásárolni stb.)
- a hirdetés televan helyesírási vagy nyomdahibával, esetleg nem használ ékezeteket
- a hirdető még számos egyéb állást is hirdet (általában az állásajánlat mellett találsz egy olyat, hogy "a hirdető összes hirdetése" vagy ilyesmi)
- konkrét kinti céghez ígérnek közvetítést (LIDL, Tesco, ASDA, Sainsbury's, posta stb.) Ezek a nagy cégek saját maguk intézik a munkavállalókkal kapcsolatos ügyeket, esetleg konkrét külföldi ügynökséget bíznak meg a toborzással. De semmiképpen nem ismeretlen magyar személyeket, magyarországi elérhetőséggel.
- a hirdetés mellett szép képek vannak a helyi turistalátványosságokról vagy más oda nem illő dologról, esetleg mosolygó szobalányról egy szállodai munka esetén vagy ilyesmi
- túl régóta fut már ugyanaz a hirdetés
- egész egyszerűen túl szép... (MINDENT intéznek, eléd mennek, szép szállás, jó fizetés, könnyű munka... nyelvtudás nélkül, azonnal)
- vagy éppen túl szokatlan (farmra keresünk istállófiúkat; csak párokat keresnek szemétválogatásra stb.)

Továbbmenve, nézzük meg, mi utalhat csaló közvetítőre:

- a cégnek nincs weboldala
- igénytelen, összeszedetlen és/vagy ingyenes weboldala van (eoldal, hupont stb.)
- nincs céges E-mail címe (azaz gmail, freemail, vipmail, citromail, yahoo stb. végződésű E-mail címet használnak)
- nincs irodai vezetékes számuk
- pénzt kérnek a munkaközvetítésért (nem a szállásért, utazásért, hanem a munkáért)
- túl sok pénzt kérnek szállás címén (utána kell járni kinti oldalakon, hogy egy olyan méretű szobáért, kb. mennyiket szoktak elkérni)
- túl sokszor emlegetik, hogy ők nem csalók :)
- nincs a cégnek az adott, külföldi országban irodája, ahová kiközvetít embereket (költői kérdés: hogyan segít majd nekünk kint egy olyan cég, ami nincs is ott?)

Fontos: egy cég nem kérhet munkaközvetítésért pénzt. Ha munkát ad egy ügynökség vagy egy fejvadász kiközvetít téged egy céghez, akkor a leendő munkáltatód fizet érted, nem te. Ha pénzt kérnek azért, hogy munkákat ajánljanak neked, akkor az egy törvénytelen tevékenység, amit jelenteni kell vagy a rendőrségen vagy a fogyasztóvédelemnél vagy legalább az adott hirdetőoldal ügyfélszolgálatán.

Ha az adott cég, amit találtál a fentiekkel kapcsolatban is megállja a helyét, akkor még mindig érdemes beírnod a Google-be: XY cég vélemények vagy XY cég tapasztalatok. És elolvasgatni a talált cikkeket konkrétumokat keresve.

Remélem, ezzel az összesítéssel tudtam egy kicsit segíteni azoknak, akik vagy mindent kétkedve fogadnak vagy éppen mindent azonnal elhisznek. Nem kell mindenben az átverést látni, de nem is kell minden hazugságnak bedőlni. Egyszerűen csak épeszűen kell informálódni.

Miután eldöntöttem, hogy Angliába (illetve Londonba) megyek dolgozni, elkezdtem könyveket, weboldalakat és fórumokat olvasgatni a témában. Hogy legyen valami képem arról, hogy mi fogad majd, mikre kell ügyelnem, milyen lehetőségek vannak, milyen szintű nyelvtudás az, ami elengedhetetlen stb.

Ez az a pont, ahol az ember elrettenhet és feladhatja, anélkül, hogy nekiindult volna.

Olyan sok elkeseredett magyar ember él szerte a világon, akit átvágtak, becsaptak, nem hisz már semmiben, tele van indulattal. Az ilyenekre nem szabad hallgatni, el sem kell olvasni! Normális, objektív (akár pozitív, akár negatív) információkra van szükség ahhoz, hogy valaki egyrészt el tudja dönteni, akar-e menni, másrészt hogy hitelesen tudjon tájékozódni a kiutazással és a kinti léttel kapcsolatban.

A legelső anyag, amit a témában olvastam egy könyv volt. Egy mérges fiatal lány írta, aki tizenévesen ment ki Londonba. Amit írt összeszedetlen volt (nyomdahibás, nem megszerkesztett), idegesítő és több dologban ellentétben állt azzal, amit a saját ismerősi körömben láttam, akik Angliába költöztek. A könyvet képtelen voltam végigolvasni, de a lényegesebb fejezeteken átrágtam magam. Gyakorlatilag annyit tudtam meg belőle, hogy felejtsem el Londont, mert nehéz, mert szívok majd úgyis, mert tele van indiaival, pakisztánival meg feketével, meg egyébként sem tudom a nyelvet eléggé (?) és különben is grrrrr... A furcsa nekem, hogy a lány azóta is kint él. Na mindegy. Nem sokat segített nekem az olvasmány. Ilyet felesleges használni. Sajnos, nem emlékszem a címére.

Jóval használhatóbb volt és sokkal "nyugodtabb" :) Szőnyi Attila könyve, a Munkavállalás Nagy-Britanniában. Én könyvtárból vettem ki. Objektív, jó stílusú, értelmes olvasnivaló. Igaz, nem csak Londonról szól, de végül is, lehet, hogy valakinek nem is épp a főváros a legideálisabb, hanem egy vidéki nagyváros.

Többektől hallottam, hogy erős nyelvismeret szükséges ahhoz, hogy az ember nekiinduljon, ellenben "felejtsem el" azt, hogy majd az itthon letett nyelvvizsga vagy órák majd bármit is érnek odakint. Tényleg? Tehát itthon nem tanulhatom meg a nyelvet, ÁM ne menjek ki, ameddig nincs elég jó angolom. Hm. Magyarul az ember vagy kint született vagy soha esélye sincs kint dolgozni, legfeljebb, ha lesz annyira szerencsés, hogy valaki fizet neki egy több hónapos angliai nyaralást, hogy elsajátíthassa az angolt. :) Az ilyenek is úgy el tudják venni az ember kedvét és ráadásul teljesen hülyeség is.

Aztán olvastam fórumokon arról, hogy kint mindenkit átvágnak. Sőt, magyar ügynökségnek a közelébe sem szabad menni, mert minden magyar csak a pénzünket akarja és át fog vágni! Nincs kivétel! :)

Volt ahol nagyon elvetették a sulykot és arról beszéltek, hogy Londonban borzasztó a közbiztonság és simán leszúrhatnak a nyílt utcán. :) Megint csak elgondolkodtató, hogy (1) miért menne ki és maradna kint annyi ember egy városban, ami veszélyesebb, mint mondjuk Afganisztán és (2) a barátaim, ismerőseim, akikről tudom, hogy ott élnek évek óta, hogy-hogy élnek még...

Volt, aki arról próbált meggyőzni mindenkit, hogy minimálisan fél millió forint kell ahhoz, hogy neki tudj indulni. Ez már csak azért is érdekes, mert ha valaki ennyit ki tud spórolni, miért akar annyira más országban élni?

Azután jöttek az ijesztgetések, hogy úgysem találni munkát, hogy a takarítás iszonyatosan nehéz, hogy az au-pairség embertelen, hogy az itthoni jogsi, targoncás papír, oklevél, diploma odakint semmit sem ér és a többi.

Persze a média is odateszi magát. Olvastam olyan cikket, amely szerint már bezárulnak a kapuk Angliában és nem lehet majd kint dolgozni. És már most is nehéz ott munkát találni és különben is, kilépnek majd az Unióból és akkor már csak vízummal lehet bármit is csinálni...

A lényeg, hogy korrekt, objektív forrásokból kell információt kérni. Akik nem lebeszélni akarnak, sem rám nyomni a saját keserűségüket vagy sikertelenségüket, sem meggyőzni valamiről, hanem felvilágosítani. Aztán majd én tudok dönteni meglátásom szerint.

Egy ilyen blogot talán azzal érdemes leginkább elkezdeni, hogy miért is akarok kimenni, miért is döntöttem el azt, hogy Magyarország helyett egy másik országban fogok szerencsét próbálni.

2010-ben vetődött fel komolyabban a téma. Azelőtt is megvolt, mint opció, de nem annyira a kényszer miatt mentem volna akkor, hanem a kalandvágy, a kihívás, a nyelvtanulás vagy egyszerűen csak a környezetváltozás miatt.

Magamról röviden annyit, hogy nincs diplomám, szakmám sem, csak egy érettségim. Ezzel az ember nagyon nem mehet előre túl sokáig és túl könnyen a munkaerő piacon. Természetesen terv továbbra is az egyetem vagy a főiskola, csak ez nem az a költség, amit annyira könnyű előteremteni. A diákhitelről pedig olyan sok rosszat hallottam ismerősi körben, hogy nem szívesen próbálnám meg. Arról nem is beszélve, hogy munka mellett tanulni... meg egyáltalán megoldani azt, hogy a suliban és a munkahelyen is ott tudjak lenni... Hát... :(

Akkoriban egy ruházati üzletben dolgoztam, kb. 100-110 ezer Ft-os nettó fizetésért, valamint egy egész jó ruhavásárlási kedvezményért, ami az ott dolgozóknak járt és amit azóta meg is szüntettek. A fizetés kb. egyharmadát feketén kaptuk készpénzben.

Határozott idejű volt a szerződésem, aminek lejártakor közölték velem, hogy ennyi volt, nem kérnek a munkámból többet. Egyértelműen koholt vádak alapján, miszerint nem végzem jól a munkám és "nem csinálom meg, amit mondanak", el lettem küldve még a kötelező bónuszosztás előtt. :)

Na de ennyit erről.

Akkoriban a párom kapott egy lehetőséget, hogy kimehet külföldre, Dániába. Rövid tanácskozás után egyöntetűen arra a megállapodásra jutottunk, hogy megy ki. Állandó munkája akkor nem volt, így nem kellett "nagy döntést" hoznia. Sem angolul, sem dánul nem beszélt. Egy baráttal tudott menni és egy magyar valakihez fizikai szakmunkára (festés, burkolás stb.). A barát már dolgozott az illetőnek, így nem teljesen ismeretlenül indultak el.

Mintegy két hónap alatt, amíg kint volt, 10 ezer dán koronát rakott félre, amit akkor 350 ezer Ft-ra sikerült beváltanom. Végül nem ment vissza, mert nem volt már munka, de azóta itt van a fejemben, fejünkben a külföldi munkavállalás gondolata.

Azt szerintem nem kell részletezni, hogy 100-120 ezer Ft mire elég... :) Azóta már kvalifikáltabb munkahelyet találtam, mint egy ruhabolt, és már teljesen be voltam jelentve + cafeteriát is kaptunk, de még mindig nem sikerült nagyon átlépni a 120-130 ezres határt (sem). A lényeg, hogy nem látom itt a jövőm, nem tudok tanulni, nem tudok előre lépni. Bele vagyok kényszerülve egy elég alacsony életszínvonalba, amiből itt nem tudok egykönnyen kilépni.

Mint azt a blog címe is mutatja: a célállomás elsőként most Anglia, London. Amit várok első lépésben az a pénz, a tapasztalat és az angol tudomásom fejlesztése.

Remélem, írásaim segítség lesz azoknak, akik kacérkodnak a külföldi munkavállalás gondolatával, de még nem mertek elindulni vagy egyszerűen csak több információra van szükségük. Ahol csak tudok, adok részleteket, konkrétumokat és töltök fel fotókat. :)